Név:
Prof. Dr. Balla József
Beosztás:
Debreceni Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Belgyógyászati Intézet, intézetigazgató, Nephrológiai Tanszék,mb. tanszékvezető,egyetemi tanár
A Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerezte általános orvosi diplomáját 1984-ben, belgyógyász/nefrológus, az MTA doktora (2001), Széchenyi Professzori Ösztöndíjas (1998), egyetemi tanár (2006). Jelenleg a Debreceni Egyetem Belgyógyászati Klinika/Intézet igazgatója, a Nephrológia Tanszék vezetője.
A Magyar Nephrológiai Társaság alelnöke (2002-től), a Szakmai Kollégium Nephrológiai Bizottságának tagja (1999 és 2020), az MTA Debreceni Akadémiai Bizottsága Hypertonia és Nephrológiai Munkabizottságának elnöke. Az elmúlt 2 évtizedben az extrakorporális szervpótlás és aferezis hazai fejlesztésének egyik irányítója.
A tudományos utánpótlásképzésben eredményesen vesz részt, a Debreceni Egyetem Diákkörének klinikus titkára (1999-2005) a Laki Kálmán Doktori Iskola vezetője 2017-től. Az International Journal of Molecular Sciences, a World Journal of Biological Chemistry, és a Frontiers in Physiology szerkesztőbizottsági tagja.
A nyolcvanas évek végén és ezt követően négy és fél évet töltött el az Amerikai Egyesült Államok Minnesotai Egyetem Belgyógyászati Intézetében mint kutató orvos, Gregory Vercellotti és Harry Jacob tanszékvezető professzorok mentorálásával.
Belgyógyászként és nefrológusként már pályája kezdetén a nyolcvanas években szembesült az érrendszert és a szívbillentyűket érintő, magas halálozást okozó meszesedéssel, mineralizációval, ami rendkívül felgyorsult. A veseelégtelenségben az érrendszer egy év alatt annyit öregszik, mint az egészségesek egyének érrendszere tíz év alatt. Ezen indíttatással, már több mint 30 évvel ezelőtt kezdte el alapkutatás jellegű vaszkuláris vizsgálatait, és a kilencvenes évek második felében kutató csoportot, illetve Vaszkuláris Biológiai Kutató Laboratóriumot hozott létre a hem és hemoglobin stressz, a mineralizációs és adaptációs mechanizmusok tanulmányozása céljából. A laboratórium e tudomány-terület nemzetközi központjává vált, és széles körű, termékeny kollaborációs együttműködés helye lett.
Kiemelt tudományos felismerései:
I. Feltárta az erek és a szívbillentyűk kóros meszesedésének, az érfali és szívbillentyű sejtek csontsejtekké/porsejtekké történő átalakulásának ferroxidáz/H-ferritin/cöruloplazmin általi szabályozását, és annak molekuláris szintű mechanizmusát.
II. Felismerte, hogy az érfalban és szívbillentyűk rezidens sejtjeiben szintetizált kénhidrogén gáz gátolja az erek és szívbillentyűk meszesedését, majd ezt követően megfejtette a csontsejtek/porcsejtek kénhidrogén gáz általi szabályozásának molekuláris szintű mechanizmusát.
III. Felfedte, hogy hemoglobin oxidáció és a hem fontos kóroki tényezője az érelmeszesedés progressziójának.
IV. Nevéhez fűződik a hem- és hemoglobin stressz azonosítása humán érbetegségekben és a hemoxigenáz-ferritin rendszer, mint stressz-adaptációs mechanizmus leírása.
Fontos hazai és nemzetközi tudományos elismerései:
Excellence in Clinical Research Award (Washington D.C., 1996),
MTA Akadémiai díj (2006), Korányi díj (2007),
Charles Simonyi Kutatói Ösztöndíj (2012),
Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2015),
European Academy of Sciences and Arts tagság (2015).
