Dr. Papp László köszöntő beszéde

Dr. Papp László, Debrecen Megyei Jogú Város polgármesterének köszöntő beszéde.

Elhangzott a debreceni felsőoktatás integrációjának negyedszázados jubileuma alkalmából rendezett
Jubileumi Díszünnepségen, a Debreceni Egyetemen 2026. február 16-án.

Főtiszteletű Püspök úr! Tisztelt Köztársasági Elnök úr! Tisztelt Miniszter úr, Kuratóriumi Elnök úr!Tisztelt Rektor urak, Kancellár úr!Hölgyeim és Uraim!

„Legyen ez a kő olyan szilárd alapja a föléje emelendő egyetemi központi épületnek, mint amilyen biztos alapjai ennek a fiatal egyetemnek azok a nemes tradíciók, melyeket elődje, a háromszázados debreceni ReformátusKollégium hagyott reá. (…) Ez az áldásos termékenység honoljon továbbra is e falak között, s neveljen most már mint egyetem is sok és híres bajnokot a tudománynak és a hazának egyaránt.” 

Ezeket a veretes mondatokat tartalmazza az az okmány, amelyet réztokba zárva helyeztek el a földbeitt, néhány méterrel alattunk: a Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem központi épületénekalapkőletételi ünnepségén, 1927. június 3-án.

A szöveg arra utal, hogy Debrecen oktatási tradíciói a messze régmúltba nyúlnak és korántsem az 1912-ben alapított egyetemével vált a Kárpát-medence észak-keleti részének oktatási centrumává. Sokkal inkább jogelődjének, a Debreceni Református Kollégiumnakköszönhetően már a 16. századtól kezdve az ország egyik legfontosabb iskolaközpontjává, alap-, közép- és felsőfokú oktatási centrumává fejlődött. 

A fél évezredes Református Kollégium és a jogutód egyetem szorosan összefonódó kapcsolatát jelzi, hogy az ősi iskola fenntartói az évtizedekóta tervezett nagy vállalkozás érdekében lemondtak főiskolai fakultásaikról. Az új egyetem a Kollégium épületeibenés tagozataiból alakult meg, a 27 újonnan kinevezett egyetemi tanár közül 17 korábban a kollégium professzora volt.

Az pedig, hogy a fiatal felsőoktatási intézményönálló épületekbe költözhetett, köszönhető az egyetem, a református egyház és Debrecen város hosszú évszázadokra nyúló, ám a jelenünkben is megmutatkozó szoros kapcsolatának, kölcsönös támogatásának. Mégpedigúgy, hogy hatalmas kiterjedésű, mintegy 80 hold városi területet ajándékozott az egyetemnek itt, a Nagyerdőn. Az építkezésekre 5 millió koronát, a klinikai épületek felhúzásához pedig további 25 hold területet és újabb 3 millió koronát adományozott Debrecen.

Hölgyeim és Uraim!

Nemcsak a múltban volt jellemző, hanem a jelenben is élő és kölcsönös ez a támogatás. Egyrészt a Debreceni Egyetem és Debrecen városa között, másrészt pedig e két nagy intézmény, valamint a Református Kollégium, az abban működő Hittudományi Egyetem és fenntartója, a Tiszántúli Református Egyházkerület között.

Ezen együttműködés messze túlmutat az intézményeket vezetők személyén. Mondhatnám azt is, hogy ezen együttműködés Debrecenben olyan mértékben organikus, hogy az a személy, akit az a megtiszteltetés ér, hogy ezen szervezetek bármelyikének vezetője lehet, annak tudni kell azonosulni az együttműködés ügyével és azt szívvel lélekkel kell szolgálnia.

Ennek az együttműködésnek a legnemesebb vonása, hogy ez nem jár azzal, hogy fel kellene adni bárkinek is az önazonosságát, mert az együttműködés fő erénye, hogy mindannyian tiszteletben tartjuk az együttműködésben részt vevők integritását. Ezen debreceni szövetség fő célja, hogy az évszázados hagyományokra építve előmozdítsuk a nemzet szellemi, kulturális és társadalmi fejlődését, sőt Trianon után mindezt már úgy, hogy ennek hatása az ország határain túl is érzékelhető legyen.

Az egymásra utaltság, egymás kölcsönös támogatása azért is büszkén vállalt örökségünk, azért tiszteletre méltótradíciónk, mert mindez egyszersmind páratlan versenyelőnyt is jelent városunk számára a jelenben és a jövőben is.

Az a tapasztalatunk, hogy a szoros együttműködéssel, közösen, sokkal adekvátabb válaszokat tudunk adni a gazdasági, társadalmi vagy akár környezeti kihívásokra, sokkal hatékonyabban vagyunk képesek reagálni a kül- és a biztonságpolitikai nehézségekre, valamint a kreativitást és az ipari fejlesztéseketigénylőfeladatokra, mintha izoláltan végeznék a munkánkat. Mindannyiunk meggyőződése ugyanis, hogy kizárólag összefogással, a tudásközpontok egybekapcsolásával van mód korszerűen, szakmailag megalapozottan felelni a legfontosabb kérdésekre. 

Ahogyan száz évvel ezelőtt, az 1920-as, 30-as években Debrecenben, úgy a rendszerváltás utáni évtizedekben is a város, az egyetemek és az egyházak szoros együttműködésénekköszönhetően, valamint kormányzati támogatások és Európai uniós források okos felhasználásával hatalmas fejlesztések valósultak meg, amelynek köszönhetően a Debreceni Egyetem nemzetközi mércével mérve is a térség kiemelkedő tudásközpontja lett, és szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy ez elemi erejű hatással bír a bennünket körülvevő gazdasági, társadalmi és tudományos élet fejlődésére.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az egységes Debreceni Egyetem 2000. január elsejével kezdte meg működését, több, mint 30 ezer hallgatóval. Az elmúlt 25 esztendő bebizonyította, hogy bölcs döntés volt az akkori kormányzat részéről az integráció jogi és gazdasági feltételrendszerének kialakítása, másrészről bölcs döntés volt az egyetemi vezetők részéről az integráció támogatása és előmozdítása. Ma az egységes Debreceni Egyetem a város és térsége fejlődésének egyik legfontosabb erőforrása. Az egyetem oktatói által végzett tudományos és oktatási tevékenységnek köszönhetően pedig, Debrecen Közép-Európa legversenyképesebb városai közé lépett elő.

Sem a város az egyetem nélkül, sem pedig fordítva nem lehettünk volna ennyire sikeresek, hiszen a kölcsönös előnyökre és képességekre építve létrehoztuk Közép-Európa egyik legnagyobb városi gazdaságát Debrecenben, amely óriási hatással volt és lesz az egyetemi fejlesztésekre, új képzési irányok megjelenésére, az ipar-tudomány-oktatás hármasának organikusés szoros együttműködésére. Meggyőződésem, hogy az elérhető előnyök és eredmények tekintetében még csak az út elején járunk és a java még csak ezután következik. De ami ezzel együtt is a legfontosabb, hogy a legmodernebb képzési lehetőségeknek köszönhetően a Debreceni Egyetem mind hazánkban, mind külföldön egyre népszerűbb. Mindezen körülmények kötelezővé teszik számunkra, hogy a gazdaság-tudomány-oktatás-város- és térségfejlesztés területein hozzákezdjünk egy 2050-ig tartó időszak stratégiai tervezéséhez.

A XXI. század első 3 évtizedét megnyertük. Akkor vagyunk méltóak a nagy elődökhöz, ha az elért eredményekre építve stratégiát alkotunk a jövőre nézve, azzal a céllal, hogy a bennünket követő generációk sikeres, biztonságos és kiszámítható jövőt lássanak maguk előtt. Ebben a stratégia-alkotásban a városnak és az Egyetemnek ugyanúgy együtt kell dolgoznia, mint ahogy ezt tettük a Debrecen2030 program kapcsán.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amikor elődeink 1932. május 15-én, pünkösd vasárnapjánünnepélyesen felavatták ezt az épületet, ahol most emlékezünk, az akkori polgármester, Vásáry István (a nemrég elhunyt világhírű karmester, Vásáry Tamás nagybátyja) a következőképpen méltatta Debrecen, az egyetem és az egyház együttműködésénekélő hagyományát:

„a századok összeforrottsága (…) az ősi főiskola és a város lakosságának lelkében soha el nem választható közösséget, (…) teljes lelki egységet hozott létre. (…) Ebben az órában, amikor az épület rendeltetésénekátadatik, és így az egyetem századokra új otthonhoz jut, tekintetünk egyrészt a múltba vetődik vissza, másrészt előre, a jövőbe szegeződik.” 

Bízom abban, Hölgyeim és Uraim, hogy a város, az egyetemek és az egyházak együttműködése Debrecenben olyan szoros, hatékonyés harmonikus lesz a közelebbi és a távolabbi jövőben, mint amilyen viszony jellemezte a közös múltunkat mindig is. Javaslom, hogy tekintetünket szegezzük a jövőre és folytassuk azt a munkát, amelyet elődeink évszázadok óta sikeresen végeznekés amely nélkül ma nem ünnepelhetnénk és nem tekinthetnénk optimistán a jövőbe.

Debrecen városa nevében tisztelettel köszönöm a Debreceni Egyetem valamennyi polgárának hazánk és városunk érdekében végzett munkáját és kívánom,

hogyévszázados értékekre épülő közös munkánkat olyan eredmények kísérjék, mely által nemzetünk és városunk fejlődése is töretlen marad!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!