Kossa György, a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány elnökének köszöntő beszéde

Elhangzott a debreceni felsőoktatás integrációjának negyedszázados jubileuma alkalmából rendezett
Jubileumi Díszünnepségen, a Debreceni Egyetemen 2026. február 16-án.

A mai nap túlmutat az ünneplésen. Túlmutat egy évfordulón, és túlmutat egyetlen döntésen. A mai nap annak felismerése, hogy amit örököltünk, azt őriznünk és továbbadnunk kell. Ma megerősítünk. Ma irányt szabunk. Ma kimondjuk azt, ami megtart bennünket. Negyedszázad telt el az egyetemi integráció óta, és közel fél évezred azóta, hogy Debrecenben a tudás, a hit és a városi közösség ügye egymásra talált. Ez az idő nem pusztán múlt. Ez élő örökség – és az élő örökség mindig kötelez.

Joggal tehetjük fel a kérdést: miért most szükséges kimondani az egységet? Miért most kell ünnepélyes nyilatkozatban rögzíteni mindazt, amit sokan talán magától értetődőnek gondolnak? Azért, mert vannak korszakok, amikor nem az újrakezdés, hanem a megerősítés a feladat. Amikor nem új alapokat kell keresni, hanem rá kell mutatni arra a kősziklára, amely már eddig is megtartott. Amikor nem az irányváltás, hanem az iránytartás válik erkölcsi kötelességgé.

A Debreceni Egyetem ilyen kőszikla. És közössége ilyen fundamentum. Ez a fundamentum nem tegnap született. 1538-ban a Református Kollégium megalapításával itt, Debrecenben indult el az a szellemi folyamat, amely évszázadokon át a magyar műveltség egyik tartóoszlopa lett. 1912-ben az Országgyűlés döntése nyomán megszületett az állami egyetem, a Magyar Királyi Tudományegyetem Debrecenben – annak bizonyítékaként, hogy a nemzet a tudás ügyét stratégiai jelentőségűnek tekinti.

A történelem azonban nem mindig volt kegyes. Volt idő, amikor az egyetemet megfosztották vagyonától, szétszabdalták intézményi rendjét, és megpróbálták gyengíteni autonómiáját. A tudomány világa mindig változó világ volt. Mégis: az universitas gondolata megmaradt. Mert nem épületekben élt, hanem emberekben.

Ezért volt történelmi jelentőségű a 2000. évi integráció: amikor különböző intézmények és vezetők félretették az egyéni érdekeket, és a közösség jövője mellett döntöttek. Tisztelet és Köszönet nekik!

Ez megalapozta a 2021-es modellváltást is, amely meghatározó, mert visszaadta az egyetemnek a valódi autonómiát: a szabad döntés, a felelős gazdálkodás és a hosszú távú építkezés lehetőségét. A megújult egyetemi modell, mely az autonómia alapvető feltétele volt, kiemelt fontosságú a jövő fejlődésének, a nemzetközi szintű egyetem erősödésének szempontjából is.

Az elmúlt öt év sikerei – az oktatásban, a kutatásban, az innovációban, gazdálkodásban és nem utolsósorban az egészségügyben – ennek az autonómiának a gyümölcsei, és mind ez ma nem lenne, ha elődeink 1538-ban, 1912-ben, 2000-ben és 2021-ben közös bölcsességgel nem hozzák meg időben azokat a döntéseket, amelyek megalapozták a debreceni felsőoktatás hosszútávu jövőjét. Így biztosítva a jövő generációjának, a térség, Debrecen és a Haza felemelkedésének lehetőségét.

Mert a Debreceni Egyetem nem csupán tanít és kutat, gyógyít, életeket ment. Hanem emberi méltóságot ad és véd! A klinikai központban minden ember ugyanazzal a figyelemmel találkozik. Ez is az universitas erkölcsi rendjéhez tartozik.

Eszmék, ideológiák, politikai rendszerek jöttek és mentek. De az Egyetem akkor maradt valóban egyetem, amikor nem engedte, hogy az aktuális szelek elfújják az időtálló értékeket! Amikor ragaszkodott a jog rendjéhez, az erkölcs mértékéhez, az etika parancsához, és ahhoz a hithez, amely nem szűkíti, hanem tágítja az emberi értelem horizontját.

Engedjenek meg egy egyszerű példázatot.

A folyó medrét többnyire nem látjuk. Csak akkor válik láthatóvá, amikor áradás jön. Akkor derül ki, mi tartja a vizet, mi ad neki irányt. Ha nincs meder: pusztítás következik. Ha van: akkor az az életet jelenti. Az Egyetem medre az értékrendje. A jog, az erkölcs, az etika és a hit egysége. Ez ad irányt a szabadságnak, és tartást az autonómiának.

Ma különös hálával gondolunk azokra, akik előttünk jártak. Rektorokra, vezetőkre, professzorokra, akik nem csupán intézményt vezettek, hanem jövőt formáltak. És hálával gondolunk Debrecen városára is, amely nem kívülállóként, hanem sorsközösségben él az egyetemmel. Köszönjük a város vezetésének, közgyűlésének azokat a nagylelkű döntéseket, amellyel az egyetem fejlődését mindig segítette.

Ma nemcsak megemlékezünk. Ma ünneplünk, És ma ünnepélyesen kinyilvánítunk. Aláírjuk közös ünnepi nyilatkozatunkat, elismeréseket adunk át, és megerősítjük: határon innen és túl egy test és egy lélek vagyunk. Kimondjuk, hogy a valós értékekben és értékteremtésben hiszünk egy olyan világban, ami haszon elvűvé vált társadalmi és emberi kapcsolatokban egyaránt, ezért fontos, hogy Egyetemünk fényt és példát mutasson és bevilágítsa azt az utat, amely visszavezet a valós értékekhez és ez által ismét az ember kerül középpontba! Ma több mint 52 000 szív dobban együtt hallgatók, oktatók, kutatók, gyógyítók szíve – és mind hozzájárul ahhoz, hogy a Debreceni Egyetem a haza felemelkedésének szolgálatában álljon. Ez az irány, ez a felelősség és ez a jövő!

Ez a jövő elkezdődik a mai napon. Tanúi lehetünk még egy felemelő ünnepi eseménynek és egy korszakváltásnak is. Egy kiváló ember: Professzor Dr. Bács Zoltán úr veszi át Köztársasági Elnök úrtól a Rektori Kinevezési Okmányát. A Debreceni Egyetem Szenátusa egyhangú ajánlása és a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány, mint az alapítói és fenntartói jogokat gyakorló kuratórium egyhangú döntése és felterjesztése alapján. Ez a bizalom és egyben megbízatás felelősséget és szolgálatot jelent. Hiszem és vallom, hogy Professzor úr tovább fogja vinni mindazt, amit az elődjeink ránk hagytak, és azokat a fundamentumokat erősiti tovább. Kősziklaként védelmezi az egyetemi autonómiát, kiáll az egyetemi polgárokért, a ránk bízott betegekért, és döntéseiben vezérli a közös bölcsesség. A jog, erkölcs, etika és a hit egysége mellet végzi majd a napi tevékenységét az oktatás, kutatás, gyógyítás, gazdálkodás, a kultúra és az egyetemi sport területén. Kérem az egyetem közösségét, hogy ebben a szolgálatban tisztelje, támogassa, hogy az Egyetem, Debrecen városa és a Haza felemelkedésében, a közösség érdekében végzett tevékenysége sikeres legyen! Kívánok neki mindannyiunk nevében ehhez sok erőt, egészséget, sikereket és Kedves családjának kitartást, szeretetet, boldogságot! Kérem ehhez Isten Áldását!

Isten áldja a Debreceni Egyetemet, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemet, az Egyetemi Polgárokat, Debrecen városát és közösségeit, határon túli testvéreinket, Nemzetünket és szeretet Hazánkat, és adjon bölcsességet ahhoz, hogy ezt az örökséget méltón tovább vigyük.